Mintha
csak tegnap lett volna, amikor először vittem a kislányom az oviba, pedig
bizony ez már lassan 4 éve történt, 2008. november 12-én.
Ez
a közel 4 év számomra is sokat jelentett. Sosem kellett amiatt aggódnom, hogy a
gyerekem sírni fog, hogy nem akar oviba menni, mert mindig örömmel ment reggelente. Ez nagyrészt köszönhető az óvónéniknek és dadus néninek, akik mindig nagy
szeretettel fogadtak minket amikor megérkeztünk.
Azért
is hoztam létre ezt a blogot, mert úgy éreztem, hogy – ahogy a családi eseményeknél
– itt is fontos, hogy megörökítsük a gyermekeink legszebb pillanatait napközben
és azt közzétegyük, hogy a szülők és rokonok is azonnal láthassák a kis
óvodást.
Ezennel átadom hát a stafétabotot.. Biztosan
jó kezekbe kerül majd a blog Bartháné Reiter Anett személyében!
Kedves
Piros csoportos Szülők! Legyetek Ti is olyan lelkesek a jövőben amilyen én
voltam és segítsétek az óvónők munkáját, hiszen ne feledjétek: ők vigyáznak gyermekeitekre napközben, amíg
ti dolgoztok, s ők dajkálják amikor bánat éri őket!
És
jöjjön a személyes búcsú…
Kedves
Évi, Anikó és Marika!
Köszönöm
Nektek, hogy nagy szeretettel vigyáztatok a kislányomra, hogy vigasztaltátok ha
szomorú volt, s hogy neveltétek, tanítgattátok őt!
Szeretnék köszönetet mondani a többi csoport óvónőjének is, hisz ez alatt a 4 év alatt mindenkit megismertem és megkedveltem!
Az
ember élete során van, hogy megbán dolgokat. Azt hiszem azt, hogy Borcsikám
a Játékvár óvoda piros csoportjába került sosem fog megbánni!
Ezzel
az idézettel és dallal szeretnék Nektek mindent MEGKÖSZÖNNI! Hálás vagyok az
elmúlt évekért!
"Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖM."
